Siem Reap
A kb. 140.000 lakosú Siem Reap városa egyben Siem Reap tartomány fővárosa is. A városra jellemző a gyarmati és kínai stílusú építészet a régi francia negyedben és a régi piac körül. A városban Aspara tánc előadásokat tartanak. Találhatunk itt kézműves műhelyet, selyem farmokat, rizs ültetvényeket, halászfalut, és védett területet a madarak számára a Tonle Sap tó közelében. Egy pici falucska volt. 1907-ben amikor a franciák felfedezték Angkor csodálatos romjait onnantól kezdve indult folyamatosa növekedésnek. 1929-ben nyitott meg a Grand Hotel D’Angkor. Angkor csábító volt a hírességek számára is, megfordult itt Charlie Chaplin és Jackie Kennedy is.
1975-ben a lakosság nagyrészét evakuálták a Vörös Khmerek az ország belsejébe. Akárcsak az ország többi részében emlékeiben és az emberek emlékezetében is őrzik a borzalmas időszakot mind a mai napig. Szineiben mind a mai napig kísért a múlt a brutális Vörös Khmer rezsim uralma, Pol Pot haláláig 1998-ig. Siem Riap hosszú álomba zuhant, amiből csak az 1990-es évek közepe után kezdett ébredezni.
Ma már kétségtelenül Kambodzsa leggyorsabban fejlődő városa, köszönhető ez a világhírű Angkor romjainak, múzeumainak, és régi éjszakai piacának.
Kambodzsáról két dolgot szoktak tudni az emberek. Az első, hogy itt már a középkorban (802-1431) olyan birodalmat építettek a khmerek, aminek a fővárosa egy millió embernek adott otthont és képes volt felépíteni a Föld mai napig legnagyobb vallási célú épületét, Angkor Vatot. Ezt akkor tették, amikor Párizs és London együttes lakossága nagyjából 50.000 fő volt.
A másik dologra kevésbé lehet büszke az ország, ez pedig a Pol Pot vezette vörös khmerek elvetemült rémuralma, akik 1975-től tizedelték értelmetlenül a saját népüket... Ebbe a demoralizáló korszakba enged bepillantást a Siem Reapban található kambodzsai taposóakna múzeum.
A vörös khmerek egy agrárparaszti kommunista országot akartak létrehozni, és emiatt úgy gondolták, hogy nincs szükség értelmiségiekre. Ezért haláltáborokat hoztak létre, ahová bárkit elhurcoltak, ha értelmiségi, tanár, vallási vezető, nem khmer nemzetiségű, szemüveges (!!!), nyugattal kapcsolatban álló vagy a „rendszerre veszélyes” ember volt.
A vörös khmerek egyik nehezen értelmezhető törvénye az volt, hogy kínvallatás közben a szerencsétlen embereknek tilos volt jajgatni, vagy bármi hangot kiadni.
Gyermekeket kényszerítettek arra, hogy azzal bizonyítsák hűségüket a Pol Pot rezsimhez, hogy beárulják, sőt egyenesen meggyilkolják szüleiket.
Pol Pot az egzisztencializmus és a nyugat-európai kommunista "gondolkodók" egyik fő központjában, a párizsi Sorbonne egyetemen tanult. Itt gondolta ki azt az aberrált agrár-kommunista államberendezkedést, amit igyekezett is megvalósítani. Állítólag Pol Pot egyik utopista tanára a Sorbonne-ról, amikor megtudta, hogy egykori diákja szülőhazájában hatalomra jutott egyből gépre szállt, hogy segítse Pol Potékat az ország megreformálásában. Amikor a gépe földet ért, egyből vitték a kivégző osztag elé.
A legszolidabb becslések szerint is több mint egymillió ember halt meg, de van olyan vélemény, miszerint az akkori 8 milliós lakosság egyharmadát kiirtották. Erről persze soha nem lesznek pontos adataink, mert az USA utólag minden emberáldozatot a vörös khmerek számlájára írt, holott az alatt az idő alatt rengetegen elvándoroltak az országból, sokan természetes halállal haltak meg és számos khmer esett áldozatul az amerikai légierő bombázásainak, amikor a Vietnami háborúban Laoszt és Kambodzsát támadták, hogy a vietkong utánpótlások vonalait elvágják. (A második Világháborúban az oroszok is utólag a nácik számlájára írtak minden veszteséget, ami a őket érte, holott nem kevesen estek áldozatul a kommunisták ténykedésének. Ez persze nem csökkenti akár a vörös khmerek, akár a nácik bűneit, de általános jelenség, hogy szeretnek mást is az ő számlájukra írni.)
Kevesen tudják, de Kambodzsa és Laosz sokkal több bombát kapott, mint Vietnam. A mai napig hatalmas probléma a fel nem robbant sokezer repesz, ami a földeken vár az arra járó munkásokra vagy játszó gyerekekre.
A vietnami határ sorozatos megsértése és a vietnami kisebbség kivégzése miatt Vietnam1979-ben elűzte a Pol Pot-rezsimet, ami a hegyekbe és őserdőkbe visszahúzódva folytatott gerillaharcot egészen 1996-ig. Pol Pot 1998-ban halt meg. Emberiesség elleni bűntetteiért soha nem vonták felelősségre.
Vörös khmer katona páncéltörővel éppen Angkor Vat romjai előtt pózol.
Ezeknek a harcoknak egy sajnálatos velejárója volt, hogy a háborúzó felek előszeretettel telepítettek taposóaknákat mindenhova. Angkor romjai között mászkálva is sokszor lát az ember aknákra figyelmeztető táblákat, a leglátogatottabb helyeket azonban már nyugodtan felkereshetjük.
Nem így van ez azonban a helyiek által bevetett földeken, gyerekek játszóhelyein. Laoszban például 10 percente robban egy bomba, ami legtöbbször gyerekek vagy földművesek végtagjait szakítja le. Laoszban a turisták egy jelentős része vásárol egykori bombákból készült tárgyakat, amivel közvetve hozzájárul a helyiek veszélyeztetéséhez.
A taposóaknák egyik legnagyobb baja, hogy nagyon könnyen előállíthatóak, nagyon könnyen telepíthetőek, viszont jóval a háború után is szedik áldozataikat. Egy akna előállítása 10 USD, míg egy akna felszedésének költségei 1000 USD körül vannak.
A taposóaknákat tipikusan nem gyilkolásra tervezik, hanem arra, hogy a rálépő ember nyomorékká váljon. A filozófia mögötte az, hogy egy halott ember kisebb kár az ellenfélnek háború idején, mint egy nyomorék. Míg egy hullát "csak" el kell földelni, addig egy megnyomorított katona sokkal több erőforrást von el az ellenségtől.
A múzeumban megnézheti az ember a leggyakrabban használt akna típusokat, repeszeket, fegyvereket, de nagyon alapos statisztikákat, térképeket és leírásokat is a látogató elé tárnak. A belépés jelképes 1 USD, de adományokat szeretettel fogadnak. A pénzből sérült gyerekeket gondoznak és aknamentesítenek.
A legkisebb taposóakna, amit a múzeumban láttunk, alig nagyobb egy konzervdoboznál. Sokáig olyan aknákat gyártottak, amiben a fém mennyisége nem volt elég ahhoz sem, hogy a fémdetektorok jelezzék az ottlétüket. Ez nyilvánvalóan rendkívül megnehezíti az aknamentesítést, ezért nemzetközi törvényekkel próbálják szabályozni az aknák típusait.
Persze szépek a nemzetközi törvények, de ha olyan országok nem írják alá őket, mint Oroszország, Kína, USA, Dél-Kórea vagy Szingapúr, akkor a hasznuk erősen megkérdőjelezhető... Hasonló a káros anyagok kibocsátását szabályozni próbáló a Kyoto-egyezmény sorsa is. USA, Oroszország és Kína nélkül csak bohóckodás az egész.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
