Mekong folyó

A Mekong a világ egyik legnagyobb folyama Ázsiában. 4350 km-es hosszúságábal a 11.-ik leghosszabb folyó a világon, illetve a 12.ik legnagyobb vízhozamú is. Kína dél-keleti területeiről indulva keresztülfolyik Mianmaron, Thaiföldön, Laoszon, Kambodzsán és Vietnámon, majd a Dél Kínai tengerbe ömlik. Erősen ingadozó vízjárása miatt, valamint az örvények és a vízesések miatt az egyik legnehezebben hajózható folyó emiatt inkább elválasztotta, mint összekötötte a partjain élő népeket.

Elnevezések:

a Mekong név a Tai emberektől ered, akik Mae Nam Khong-nak, röviden Mae Khongnak nevezték, melynek jelentése "Kong folyó", vagy "minden folyók anyja". A kínaiak fonetikusan Meigong Hé névvel vették át, így nem vették észre, hogy a jelentése "Kong folyó folyó" lesz. Az angol nyelv is ugyanezzel a hibával használja ma is szót Mekong river. Kínai szakaszán Lancang folyónak hívják, burmai nyelven Mae Khaunk, thaiul Me Nam Khong, laoul Menam Khong, khmerül Mekongk vagy Tonle Thom, vietnami nyelven Cuu Long Giang az országon keresztül folyó része és Me Kong az egész folyó neve.

Földrajza:

A folyó pontos eredetét nehéz meghatározni, mivel számos forrásága található, gyakran elérhetetlen helyeken. A kínaiak szerint a Lasagongma-forrásból ered a Guozongmucha hegyen, 5224 méteres magasságban. Michel Piessel korábbi expedíciója szerint a folyam 4975 méteres magasságban ered. A különböző nézetek miatt a folyó hosszúsága is más-más, 4350 és 4909 km között változnak az elméletek.

A folyó hosszának majdnem a felén Kínában halad. Felső, tibeti szakaszán Dza Chu (扎曲, Zá Qū) a neve, az alsóbb kínai szakaszokon Lancang (澜沧江, Láncāng Jiāng), aminek jelentése „szilaj folyó”. Ezen a szakaszon sok a mély szurdok és hasadék. Kínát 500 méteres magasságban hagyja el a folyam.

Ezután 200 km hosszúságban alkotja a mianmari-laoszi határt, melynek végén belefolyik a Ruak-folyó. Innentől számítják a Felső-, illetve Alsó-Mekongot.

A folyó egy ideig a thai-laoszi határ mentén halad, előtte egy rövid szakszon csak Laoszt érinteti. Ez a rész veszélyes a szurdokok, a zúgók és a gyakran szélsőséges vízállás miatt. A száraz évszakban néha csak fél méter a vízmélység, míg áradáskor a Mekong 4 km széles és 100 méter mély is lehet ezen a szakaszán.

Ezt követően ismét hosszú szakaszon alkot határt Laosz és Thaiföld között. A kambodzsai határ előtt ismét csak laoszi területen halad, itt taláható a Si Phan Don (négyezer sziget) és a Khone-vízesés melyek megakadályozzák a tengerig való hajózást a folyó ezektől feljebb lévő szakaszán.

A kambodzsai folyószakaszon taláható az utolsó akadály a hajózás számára, a Sambor-zúgók. Phnompennél ömlik a Mekongba a Tonle Sap folyó, az ország egyik legfontosabb élelmezési forrása. Szintén a khmer fővárosnál válik le a Bassac-folyó, mely a Mekong-deltánál ömlik a Dél-Kínai tengerbe.

Mellékfolyói

• Ing-folyó (Thaiföld)
• Ruak-folyó (Thaiföld)
• Mun-folyó (Thaiföld)
  • Chi-folyó (Thaiföld)
  • Dom Noi-folyó (Tjaiföld)
• Kok-folyó (Thaiföld)
• Lam Ta Klong River (Laosz/Thaiföld)
• Sekon-folyó (Kambodzsa)
• Sesan-folyó (Kambodzsa)
• Srepokf-folyó (Kambodzsa)
  • Krong No-folyó (Vietnam)
  • Krong Ana-folyó (Vietnam)
  • Ea H'leo-folyó (Kambodzsa)
• Tonlé Sap-folyó (Kambodzsa)

Jelentősebb folyóparti települések

• Kína: Janva, Lanping, Jinghong
• Laosz: Luang Prabang, Muang Xaignabouri, Vientián, Muang Pakxan, Muang Khammouan, Savannakhet, Pakxe, Champassak
• Thaiföld: Chiang Kan, Nong Khai, Nakhon Phanom, Mukhadan
• Kambodzsa: Kampong Cham, Phnompen
• Vietnam: Vinh Long, My Tho, Tra Vinh, Go Cong

Története

A legkorábbi ismert településel i. e. 2100 környékére datálhatók, és vaskori kultúrába tartoztak. A legrégebbi ismert civilizáció az indiai hatású Funan Birodalom volt az 1. század környékéről, a Mekong delta területén. Oc Eo területén a Római Birodalommal egyidős érméket fedeztek fel. Funan-t az 5. század környékén virágzó Csenla állam követte. A 9. században megalakult Khmer Birodalom évszázadokon át az Indokínai-félsziget legerősebb állama volt. A Khmer Birodalom szétesése után a Mekong lett a határvonal a térség két felemelkedő állama, Sziám és Tonkin (Észak-Vietnam), illetve a befolyásuk alatt tartott Kambodzsa és Laosz között.

Az első európai, aki a járt a folyónál a portugál Antonio de Faria volt 1540-ben. Egy 1563-as térkép már jelölte is a folyamot, de csak nagyon kis részét. Ezután az európai érdeklődés egy ideig igen szórványos volt: a spanyolok és a portugálok vezettek néhány missziót a folyam mentén, illetve a holland Gerrit van Wuysthoff expedíciójával egészen Vientiánig jutott 1641-42-ben.

A 19. század második felétől a franciák mutattak komoly érdeklődést a térségben. 1861-ben elfoglalták Saigont. 1863-ban Kambodzsát nyilvánították franica protektorátussá. Végül 1893-ban elfoglalták Laoszt is, és a folyó az így létrejött Francia Indokína és Sziám között határfolyóvá vált.

A 19. században indult meg a folyó módszeres felfedezése is. A Francia Mekong Expedíció Ernest Doudard de Lagrée és Francis Garnier vezetésével a torkolattól egészen a kínai Yunnan tartományig hajóztak 1866-68-ban. Az expedíció során kiderült, hogy a folyó zúgói, zátonyai és vízesései miatt hajózásra alkalmatlan. 1900-ban az orosz Pyotr Kuzmich Kozlov felfedezte a folyó forrását.

A 20. században a II. világháború után az Első Indokínai Háborúban francia Indokína tagállamai függetlenné váltak. A Második Indokínai Háború után megalakult kommunista államok (Laosz, Vietnam, Kambodzsa) és az USA által támogatott Thaiföld közötti feszültéseg miatt egészen az utóbbi évtizedig elhárították a folyó használatval kapcsolatos együttműködést.

Hidak

A folyó felső szakaszán, Kínában számos híd ível át, az alsóbb szakaszon a következők a fontosabbak:

• Thai-Lao Barátság Hídja
• 2. Thai-Lao Barátság Hídja
• Pakxei híd

• Monivong-híd

  Környezetvédelmi problémák

  

   

  Dugong

  Jelenleg a legvitatottabbb környezeti problémák a gátépítés és a zúgók szétrombolása.

  Régebben számos gát épült a Mekong mellékfolyóin, például a Pak Mun gát Thaiföldön. Ennek építését erősen kritizálták a nagy költségek, a környezetrombolás és a környékbeli falvak veszélyeztetése miatt.

  Jelenleg Kína nagymértékű gátépítést folytat a folyó felső szakaszán a Nyugat-Kína Fejlesztési Terv keretében. A Manwan és a Dachaosan gát már elkészült, és további tizenkettőnek az építésébe kezdtek bele. A Mekong-csoport élesen kritizálta Kínát és fölszólította az építkezések leállítására, de hiába. Az első gát elkészülte óta sok faj veszélybe került, például a mekongi delfing és a dugong., a halfogás a felére csökkent, a chian rai-i kikötő forgalma az előző évi negyedére csökkent, a Luang Prabang és Chiang Rai közötti eredetileg 8 órás hajóút 2 naposra növekedett, és a hajók gyakran elakadnak az alacsony vízszint miatt.

  A terv teljes megvalósulása még komolyabb problémákat okozhat. Az alsóbb folyószakaszon megnövekszik a szennyezés (a fejlesztések és a be nem tartott törvények miatt a földekről rovarirtó kerül a vízbe, és az ipar is erősen szennyező), vízvirágzás léphet föl, és nagymértékben elszaporodhatnak a vízijácíntok.

  Komoly problémákat okoznak a megnövekedett áradások, vagy a krónikus vízhiány. Kína a homokpadok és a folyóban található sziklák eltávolításával, a folyás lassításával (gátak) és nagy területek elárasztásával veszélyezteti az ökológiai egyensúlyt.

  A szeszélyes vízjárás leginkább Kambodzsát veszélyezteti, melynek élelmezése és ipar szinte teljes mértékben a folyó vízállásától függ, mely okozhat olyan áradásokat vagy éhínségeket, melyek 700 évvel ezelőtt elpusztította Angkort. De Laosz nagyobb városait, vagy Vietnam legnagyobb városát, Ho Si Minh-várost is érinti a vízszintingadozás és a szennyezés.