Laosz
Laosz egy tengerektől elzárt, szocialista köztársaság Délkelet-Ázsiában. Északnyugatról Mianmar és Kína, keletről Vietnam, délről Kambodzsa, nyugatról pedig Thaiföld határolja. Területe: 236 800 km2. Kiterjedése: keleti-nyugati irányban 45km, északnyugat-délkeleti irányban 1100km. Az ország hosszú függetlenséggel és megszállásokkal egyaránt tarkított történelme után 1949-ben vált teljesen függetlenné. Húszévnyi polgárháború után a kommunisták vették át a hatalmat. Az 1980-as évek közepétől az ország fokozatosan elkezdett nyitni a piacgazdaság felé, és ezért 2006-ban már 7,2%-os növekedést produkált, bár gazdasága még mindig fejletlen.
Természeti viszonyok:
Laosz északi része úttalan, mély völgyek és szakadékok által szaggatott hegyvidék. A hegyláncok több mint 2000m magasak, közöttük húzódik meg a számos, 1000-1500m magasan fekvő fennsík, mint például a Xiangkhoang, az "Agyagkorsók fennsíkja" (Tran-Ninh-fennsík).
Az Annam-hegylánc innen délkeletre nyúlik, több mint 2000m magas csúcsai képezik a vietnami határt. Ettől nyugatra a vidék teraszosan süllyed 500 méteres magasságig. A Boloven-fennsík viszont - a maga 1702 méterével - szigetként emelkedik ki a környezetből. Délnyugaton a Mekong-síkság terül el, nagy kiterjedésű termékeny földekkel (nagyjából Savannakhet körzetében). Míg keleten hegyek képezik az országhatárt, nyugaton Burma és Thaiföld felé nagyrészt a Mekong folyása. Ez az ország legfontosabb vízi útja; vízével termőföldeket öntöznek, s áramot termelnek.
Felszínének nagyobb részét hegységek borítják, például az Annamitte-lánchegység, ami a Vietnammal közös határt alkotja. A hegység egyben választóvonalat húz a kínai, illetve az indiai befolyásultságú kultúrák közé is. A felszín másik részét a folyóvölgyek alkotják. Az északi országrész nagyrészt hegyes, keskeny folyóvölgyekkel és meredek hegyoldalakkal. Egyedül Vientianéban és Xiangkhoang tartományban találhatók alföldek ezen a részen. Délen már jóval több síkvidék található. A Savannakhet és Champasak tartománybeli nagy alföldek alkalmasak a rizstermesztésre és az állattartásra is. A legdélebbi tartományok többsége szintén hegyes vidék. Laosz legmagasabb pontja a Phou Bia ami 2817 méter magas, a legalacsonyabb pedig a Mekong völgyében található.
Éghajlat
A nedves, párás időszak esőzéseit (májustól-októberig) a délnyugati monszun okozza (éves csapadékmennyiség 2000mm körül, a hegyekben 4000mm). A téli hónapok (októbertől februárig) szárazak és viszonylag hűvösek (átlaghőmérséklet 16-22 fok), az elő monszun időszaka (március-május) viszont forró (28-32 fok)
Az ország a trópusi monszun éghajlati övbe tartozik. Három évszak alakult ki:
-
esős évszak májustól októberig
-
hideg, száraz évszak novembertől februárig
-
meleg, száraz márciusban és áprilisban
A monszun általában ugyanakkor, májusban érkezik, de vannak időbeli szélsőségek. Területileg sem egyenletes eloszlású a csapadék mennyisége. Az eddigi legmagasabb éves csapadékérték 3700 mm volt a Boloven-fennsíkon, Champasak tartományban. Vientián 1700, Savannakhet 1440, Luang Prabang pedig 1360 mm csapadékot kap egy évben átlagosan.
A hőmérséklet is hasonlóan szeszélyes lehet. A meleg, száraz évszak idején 40 °C is lehet a Mekong-völgyben, de januárban 5 °C-ra is lehűlhet a levegő a hegyekben.
Laosz leghosszabb és legfontosabb folyója a Mekong. 1754 km hosszan a thai–laoszi határ is a folyó mentén húzódik. Laosz területén teljes egészében hajózható, ám a tengerrel való összeköttetést a Dong vízesés megakadályozza. Ezenkívül jelentős még a Nam Ou folyó is. A folyóknak a közlekedésben, az élelmezésben illetve a vízenergia-termelésben van jelentős szerepe. Ez utóbbi energiaforrás az ország szükségletének fontos részét képezi.
Növény és állatvilág
Az ország területének felét trópusi erdő borítja. Északon örökzöld eső- és hegyi erdők nőnek, tölgy, fenyő, magnólia, babérfa, délen a monszun meghatározta lombhullató erdők (teak- és szantálfa, ébenfa, bambusz). Néhány fennsík szavannás. Az elefántok és tigrisek, leopárdok, gaurok majmok természetes környezetükben élnek a vízibivalyokat háziállatként is tartják.
Az országban több különleges, ritka élőlény található. A fő növényzetet az esőerdők képezik, melynek fáit a helyi lakosok házépítésre szokták használni. Az állatvilág több ritka, veszélyeztetett vagy csak erre a vidékre jellemző fajjal rendelkezik. Ilyenek az indonéziai tigris, az ázsiai elefánt, az óriás gaur. Néhány kihaltnak hitt állatot is itt fedeztek fel újra, például az Annamite nyulat a szaolát és a laoszi sziklapatkányt is.
Környezetvédelem
A legkomolyabb környezetvédelmi problémák az erdőirtás, a talajerózió, az aszály vagy az árvizek a monszun szeszélyessége miatt. Az erdők megóvása miatt hozták létre a Nemzeti Természetvédelmi Területeket, melyekből jelenleg 20 darab van, és 29000 km˛-nyi területet fednek le. Ezen kívül tervbe vették még további 11-nek a létrehozását.
Politikai rendszer
Az állam neve: Sathamalid Pasathu pait Pasasim Lao
Állam és kormányforma: népi demokratikus köztársaság
Fővárosa: Vientiane (Viangchan)
Nemzetközi szervezeti tagság: ENSZ, ESCAP, Colombo-terv
Az egyetlen legális párt a Laoszi Népi Forradalmi Párt (LPRP). A kormányzati politikát a párt 11 tagú központi vezetősége és az 55 tagú Központi Bizottság irányítja. Az állam feje az elnök, akit a parlament választ ötéves időszakra. A miniszterelnököt az elnök jelöli ki és a parlament hagyja jóvá. Az ország 1991-ben kapott új alkotmányt. A Nemzetgyűlés ekkor még 85 tagú volt. 1997-ben már 99, míg a 2006-os választások után az egykamarás parlamentnek már 115 tagja volt.
A jelenlegi elnököt, Choummaly Sayasone-t és a mostani miniszterelnököt, Bouasone Bouphavanh-t egyaránt 2006-ban választották meg.
Népesség
Lakosság: 4,5 millió
Népsűrűség: 19 lakos/km2, Népszaporulat: évi 2,3%
Nagyobb városok: Vientiane (377.000 lakos), Savannakhet (60.000 lakos)
Laosz lakóinak 69%-a a lao népcsoportba tartozik. Az alacsonyabb területeken élnek és politikailag és kulturálisan is ők a legfontosabbal. A többi alacsony területeken élő néppel együtt ők alkotják a Lao Loum-ot, az "alföldi laosziakat". A hegyi törzsek, például a yao, tai dumm, dao, shan alkotják a Lao Soung-ot, a "felföldi laosziakat". A déli hegyekben a mon-khmer nyelvcsaládba tartozó népek élnek. A vietnamiak és a kínaiak a városokban élnek, de többségük a függetlenség elnyerése után elköltözött.
Gazdaság: A korábbi központi irányítású gazdaságot 1986-ban kezdték decentralizálni és magántőkét beengedni az országba. Ennek eredményeként 1988 és 2004 között 6%-os növekedést produkált a gazdaság, leszámítva az 1997-es ázsiai gazdasági válságot. A legtöbb befektetés a nagyobb városokba érkezik, főleg a gazdagabb délkelet-ázsiai országokból, például Thaiföldről. A legfontosabb kereskedelmi partnerei az ASEAN-tagországok, illetve Kína, Németország, Japán.
Mezőgazdaság : A mezőgazdaság a legfontosabb gazdasági ágazat. Ma is a GDP közel 50%-át adja, és a foglalkoztatottak 80%-a itt dolgozik. A földek 80%-án rizst termesztenek. 1999-ben jelentős siker volt, hogy az ország nem szorult importra rizsből, sőt, még exportra is jutott. Ezenkívül jelentős még a krumpli, zöldségfélék, kávé és tea termesztése. Az állattenyésztés nem annyira számottevő, főleg sertést és szarvasmarhát tartanak.
Ipar: Az ipar nem számottevő, az ólombányászat és a mezőgazdasági termékek feldolgozása jelentős, illetve az energiaexport is, mert az energia 97%-át vízerőművekben állítják elő.
Közlekedés
Laosz közlekedése, akárcsak az ország teljes infrastruktúrája nem túl fejlett, csak a nagyobb központokban, illetve azok felé épültek ki az útvonalak.
Laosznak 2006-os adatok szerint nincsen vasútvonala, de már elkezdődött a Thaiföld felé vezető vasútvonal építése a Thai-Lao Barátság Hídján keresztül.
A vízi közlekedés nagyon fontos az országban. A folyókon zajlik, mivel az országnak nincsen tengerpartja. A Mekongon nagyobb járművek is hajózhatnak, de a tengerig nem tudnak elhajózni a Dong-vízesés miatt. A kisebb folyóknak elsősorban a helyi közlekedésben van jelentősége.
A légiforgalomban Vientián repterének, a Wattay nemzetközi repülőtérnek van a legnagyobb szerepe. Ezenkívül van még 9 burkolt és 43 burkolatlan kifutópályával rendelkező repülőtér. A légiforgalmat a Lao Airlines, a nemzeti légitársaság bonyolítja az országon belül, és a környező országok városaiba is indít járatokat. A vientiane-i reptér más légitársaságok járatait is fogadja.
Oktatási rendszer
Kultúra
Az oktatás gyökerei a 17. században alapított buddhista iskolákig nyúlnak vissza, melyek még mindössze alapfokú képzést adtak. A gyarmati időszak alatt már néhány általános iskolát és egy középiskolát alapítottak. A függetlenség elnyereése tán segélyekből a főbb központokban kiépültek az általános- és középiskolák, és 1958-ban megnyílt az első egyetem, Sisavang Vong Egyetem, melyet 1975-ben a kommunista rezism megszüntetett. A kommunista hatalomátvétel után megpróbálták az alapfokú oktatást mindenkire kiterjeszteni, de a tanárok egy részének elüldözése és az infrastruktúra hiánya miatt ez nem járt teljes sikerrel. 1990 óta ismét működhetnek magániskolák az országban, és 1995-ben 9 oktatási intézmény összevonásával létrejött a Laoszi Nemzeti Egyetem. A közoktatási rendszer az óvodából, az ötéves általános iskolai képzésből, a három éves alapfokú gimnáziumi képzésből ,és szintén három éves magasabb fokú gimnáziumi képzésből áll.
Lanchang állam megalakulása óta elsősorban az ország déli része került a khmer birodalom befolyása alá; az északi részt a burmai és thaiföldi kultúra befolyásolta.
Laosz, akárcsak a szomszédos országok, erősen az indiai művészetek és a buddhizmus hatása alatt áll. Ez leginkább az egyházi építészetben (pagodák és templomok, a legtöbbjük Luang Prabangban található), szembetűnő. A szobrászatban s a faragóművészetben jelentős a thaiföldi befolyás.
A klasszikus irodalom csak a l6. sz. után bontakozott ki, elsősorban vallásos írások fordításával, s az indiai Rámájana-eposz feldolgozásával. A népi verses regényeket, sztereotip cselekmény jellemzi. A laoszi népköltészet elsősorban szájhagyományon alapszik, ezért a legendák, mesék, versek, dalok még ma is élőszóban terjednek. A laók énekei szorosan összefüggnek a jellege szerint is dallamos lao nyelvvel.
Igen széles körben elterjedt a "mohlam", egy improvizált felelgető, amit egy férfi és egy nő ad elő. A legfontosabb laoszi hangszer a több vékony bambuszsípból álló khene: egyaránt használják szólóhangszerként s dalok és táncok kíséretére. A hagyományos laoszi színház a szöveg, pantomim, tánc és ének egysége. A fő téma színházban is a Rámájana-eposz nemzeti feldolgozása. A 20.sz. elején a Thaiföldről származó, átvett drámai formából (likay) alakult ki Laoszban a zenés színház új műfaja (mohlam luong); ebben már a khene helyettesíti a thaiföldi hangszereket, s a dialógusok és táncok helyébe a mohlam stílusú ének lépett.
Gasztronómia
A laoszi konyha a lao és a Thaiföldön élő isan népcsoport konyhája. Sokat merít más délkelet-ázsiai országok gasztronómiai hagyományaiból, például a vietnamiból. Több regionális változata van, ilyen például a vientiane-i, ahol a francia gyarmati időszak továbbélő emlékeként ma is divatos a bagett.
A fő élelmiszer a rizs. Ezenkívül gyakori hozzávalók még a hal, a halmártás, a galangal, változatos fűszernövények, például gyömbér, koriander, citromfű, gombafajták, bambusznád. A nemzeti étel a laap, ami pácolt (és gyakran nyers) húsból és/vagy halból, illetve zöldségekből, gyógy- és fűszernövényekből készül. A másik jól ismert laoszi fogás a tam mak houng (thaiul som tham, fotón jobbra), ami papayasaláta.
Ünnepnapok: január 1 Újév; január 6 A Pathet Lao napja, január 20. A hadsereg napja, változó dátummal de mindig január 21 és február 21 között a kínai újév, március 22 a Párt napja, április 13-15 Laoszi Újév – Boun Pimai, május 1. A munka ünnepe, május 16. Buddha születésének napja – Visakha Puja, június 1. Gyereknap, július 13. A buddhista böjt kezdte-Khao Pansa, augusztus 13. A szabad Laosz napja- 13 Lao Issara, október 5. A buddhista böjt vége – Bouk ok Pansai, október 12. – A felszabadulás napja, december 2. A nemzet napja. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
