A mon és Khmer Birodalom virágzásának idején a kínai Jünnan tartományból szivárogtak lassan a thai törzsek a mai Thaiföldre, a laókkal és san törzsekkel együtt. Megérkezésük idején anamisták és szellemhívők voltak. Szellemeik az emberi testben, a fákban és a vizekben lakoztak. Külön szelleme volt az erdőnek, a háznak is. Szellemeiknek apró házakat építettek és ezt a szokást a buddhista vallásba is átmentve mind a mai napig megőrizték, amelyekbe virágot, gyertyát, élelmet helyeztek a lakók jóindulatát kérve.

A pagodák pálma- vagy eperlevélre írott, harmonikaszerűen összehajtott „könyvekben” mindmáig féltve őrzik a szent szövegeket. Néha azonban a mai napi élet dolgai is bekerülnek e könyvekbe: hogyan kell elefántokat gyógyítani, mit egyen és hogyan viselkedjen a várandós asszony, hogyan kel gyógy füveket gyűjteni és felhasználni. 

Magyar átírással: Grungthép - mȧhánákān - ȧmān - rȧtȧnȧgószin - mȧhinthȧrá - juthȧjá -mȧhádilog - popnoppȧrȧt - rádsȧtháni – burirom – udom - rádsȧnivédmȧhászȧthán -ȧmānpimán - ȧvȧtánszȧthid - szȧgȧthȧdtijȧ - viszȧnugȧmprȧszit. (Az „ȧ” az „á” rövid megfelelője, az „ā” pedig az „a” hosszú párja, illetve ez esetben annál valamivel nyíltabb hang.)

Jelentése megközelítőleg: „Az angyalok városa, a nagy város, az örök ékkő-város, Indra isten bevehetetlen városa, a világ kilenc drágakővel ékesített nagyszerű fővárosa, a boldog város, amelynek gazdagsága egy hatalmas királyi palota, mely ahhoz a mennyei lakhelyhez hasonló, ahol a reinkarnálódott isten uralkodik, az Indra által adott és Visnukam által épített város.” – Mivel igen ősi, páli és szanszkrit eredetű, még azok a helyi lakosok sem feltétlen értik a jelentését, akik egy iskolában tanult dal révén kívülről tudják.

Bangkok felemelkedése a 18-ik század második felében kezdődött, amikor a királyi udvar a Menam jobb partján fekvő Thonburiba költözött át a burmai csapatok által lerombolt régi fővárosból Ayutthayaból. 1782-ben I. Ráma király áthelyezte az udvarát a Menam bal partjára, a mai Bangkok helyére, ahol már állt a kínai kereskedők egy kisebb települése. A királyi palota, számos templom és lakóház felépítése révén a település hamarosan városi jelleget öltött és új nevet is kapott: Krung Thep – „az angyalok városa” Az Európában elterjedt elnevezése – Bangkok – egy helybeli fafajta nevéből származik. A mocsaras környék vizének lecsapolására sugárirányú és kör alakú csatorna rendszert építettek, amely a városfalakon kívül szintén védelmet nyújtott a királyi székhelynek. Fekvése, jó természetes kikötője és a környező mezőgazdasági vidék terménypiaca kedvezően hatott a fejlődésére, lakóinak száma gyorsan nőtt, és a falvaktól közrezárt terület csakhamar szűknek bizonyult. Bangkokot a 19-ik század közepén nyitották meg az európai kereskedők előtt, és ez a városkép alakulásában is tükröződött, európai jellegű házak, sőt egész utcák épültek így. Az is kedvezett a város fejlődésének, hogy a II. Világháború előtt az Indokínai félsziget országai közül csak Thaiföld őrizte meg a politikai függetlenségét. 

Bangkok rendezett belvárosától erősen elüt az igazi egzotikus Thaiföldet képviselő városrész, amely a folyami kikötő környékén terül el. A bádogtetőzetű fallal övezett óváros magva – az 1782-ben épült királyi palotával és az 1785-ben épült Smaragd Buddha templomával együtt – még a város alapítás idejéből való. A Vat Po templom őrzi a thaiföldi buddhizmus legjelentősebb szobrát az óriási méretű fekvő Buddhát. A Vat Po-val majdnem szemben a Vat Arun a Hajnal temploma. A fővárosnak több mint 300 buddhista temploma és kolostora közül nem egy jelentős művészeti értéket képvisel.