Megnézhettük milyen házakban élnek, hogyan készítik a vacsorát, ételeket. Azt mondják a tapadós rizs a laoszi ember legfőbb tápláléka. Ha van egy kosárka rizse, már nem marad sehol éhen; valami mindig kerül mellé, ha egyéb nem, hát egy kis erős paprika, és akkor már nincs nagy gond. Nem főzik, hanem gőzölik. Ehhez pedig két különleges edény kell. Cserépből vagy régebben - falun sok helyütt még most is - bronzból öntött fazekat használnak; újabban már kezdi kiszorítani a hagyományos anyagokat az alumínium. Az edény anyagát nem könnyű felismerni, hiszen nyílt tűzön történik a gőzölés és így minden fazék koromfekete. A rizsgőzölő edény egy magas fazék, amelynek enyhén beszűkülő nyaka kiszélesedő tölcsérben folytatódik - ebbe állítják a fordított püspöksüvegre emlékeztető kosarat, melybe az előző este alaposan, többször kimosott és egész éjszakára beáztatott, válogatott, leendő tapadós rizs alapanyaga kerül. Ezután a kosár aljáig természetesen fel nem érő víz gőze kezdi átjárni a rizsszemeket; félidőben az ügyes háziasszony kiemeli a kosarat a fazékból és egyetlen lendülettel a levegőbe hajítja a benne lévő rizst, mely megfordítva hullik vissza a kosárba, így a másik felét is megpuhítja a gőz. Amikor elkészült egy deszkalapon lapátszerű fakanállal meg kell "gyúrni", majd rizses kosárba kell gyömöszölni a még forró rizst, amely ott kihűl, és szorosan összetapad.